Az úszómedence vizét terhelő szennyeződések főként a fürdőzők és a környezeti befolyások által keletkeznek. Még alapos tisztálkodást követően is minden egyes fürdőzőről különösképpen a szájüregből, az orrnyálkahártyáról, a bőrfelületről és az altest környékéről kb. 35 millió baktérium kerül a medence vizébe, melyhez hozzájön még kb. 4 gramm szerves anyag, mint bőrdarabok, textilszálak, haj, kozmetikumok továbbá testápolószerek maradványai és hasonló alkotórészek, valamint egyidejűleg a húgyhólyag akaratlan összehúzódásai következtében kb. 50cm³ vizelet is.

A tapasztalatok alapján egy fürdővendég, többnyire akaratlanul, 50-60ml fürdővizet fogad be a testébe. Ezért a medencevíz előkészítését érintő leglényegesebb követelmény mind a magán mind pedig a nyilvános területen a medence vizének kémiai és fizikai minőségére vonatkozik. A víz minőségének meg kell felelnie az általános érvényben lévő higiéniai előírásoknak és nem szabad az emberek egészségét kórokozók által károsítania.

Ez a mikroméretű és az egészséget károsító szennyező anyagok, mint a baktériumok, vírusok, kórokozók és mikroorganizmusok optimális elpusztítását, illetve hatástalanítását, valamint táptalajukkal (szerves anyagok bomlásterméke) együtt a medence vizéből való egyidejű eltávolítását jelenti.

A medence vizére vonatkozó fenti alapvető követelmények teljesülése érdekében az egyes intézkedéseknek, illetve az eljárások lépcsőfokainak egymással összehangoltan egy rendszeren belül kell együttműködniük.

A kívánt víztulajdonságokat a magánuszodák esetében, ahol viszonylag kicsi a víz terhelése, akadálytalanul el lehet érni. Ennek feltétele egy megfelelő medencevíz-kondícionálás melletti hatékony medencehidraulika optimális vízelőkészítő rendszerrel.

Privát létesítmények esetén a megfelelő medencehidraulika mellett az alábbiak az úszásra és fürdésre alkalmas víz előkészítésének leglényegesebb összetevői:

              Medencefeltöltés és vízutánpótlás

              Flokkuláció

              Szűrés

              pH érték szabályozás

              Oxidáció és fertőtlenítés

              Medencefenék tisztítás

 

Ezen összetevők közül a jelen esetben a pH érték szabályzást és az oxidáció és fertőtlenítés eljárást tudjuk uszodai vegyszeradagoló berendezéssel elvégezni.

Uszodák esetében lehetőség van a klórtartalom és a pH érték szabályozásának automatizálására. A vegyszerek megfelelő adagolása folyékony halmazállapotban, adagolószivattyún keresztül történik.

Az elsődleges feladat a medencevíz pH értékének a beállítása. Mivel rendszerint a fürdővíz pH értéke hajlamos arra, hogy lúgos irányba megváltozzon, ezért az automata szabályzó berendezés az erre alkalmas folyékony vegyszerekkel egy pH érték csökkentést hajt végre.

A pH dimenzió nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát) jellemzi. Híg vizes oldatokban a pH egyenlő az oxóniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának ellentettjével.

A pH érték folyamatos mérése általában egy kombinált mérőelektródával történik.

Az általánosan használt kombinált pH elektródában egy testbe van beépítve a két mérést kiszolgáló elektróda - pH érzékeny üveg elektróda és a fix potenciált adó referencia elektróda. A pH mérő méri a két elektróda között kialakuló potenciálkülönbséget ( mV) és a mérőműszer ezt jeleníti meg pH egység formában.

A pH érték változásával az oldatban, az üveg elektróda potenciálja megváltozik, viszont a referencia elektróda potenciálja nem változik, ezért ez a két elektróda együtt már egy olyan jelet generál a mérőműszernek, amelyik arányos az oldat pH értékével.

A készülék biztonságos és zavartalan üzemelése érdekében az elektródákat rendszeresen, 6-8 hetenként felül kell vizsgálni és karban kell tartani. Az elektródákat az esetleges vízkőtől, zsíroktól és a vízben lévő más zavaró anyagoktól meg kell tisztítani. A tisztítás után javasolt 20 percig tiszta vízben áztatni a mérőelektródát. Ezt követően kalibrálást kell végezni az előírásoknak megfelelő oldatok segítségével.

A klóradagolás automatizálására két mérőeljárás is létezik. Az első a vízben lévő szabad klórtartalom amperometrikus mérési eljárással való folyamatos mérése alapján történik. Ennek során a medence vize egy klórmérő műszeren halad keresztül, melyben két elektródafém található (platina-réz).

Amennyiben szabad klór van jelen a vízben, akkor a polarizációban zavar keletkezik és elektromos áram képződik. Ennek nagysága arányos az oxidálószer koncentrációjával. Ebből számítja ki a mérőműszer a pillanatnyi szabad klór tartalmat.

Magánfürdők esetében a fertőtlenítő szer adagolása az egyszerűség kedvéért és költséghatékonyság szempontjából egy redoxpotenciál-mérő segítségével történik. A redoxérték ismeretében megállapítható, hogy a medence vize higiénikus vagy kritikus állapotban van.

A redoxérték -egyszerűen kifejezve - megadja az oxidáló hatású anyagok (fertőtlenítőszer-hányad) arányát a vízben a redukáló hatású anyagokhoz (szerves vegyületek) viszonyítva.

Mivel minden általános csíraölő szer oxidáló hatású, a redoxpotenciál a medencevízben lévő fertőtlenítőszer csíraölő és oxidáló illetve fertőtlenítő hatásának mértéke a pillanatnyilag fennálló szennyeződésekhez képest.

 

 

Az érték meghatározásához redoxpotenciál mérőelektródát (ORP) használunk.

Az ORP elektróda tartalmaz egy inert fémelektródát (leggyakrabban platina, arany vagy ezüst huzal vagy gyűrű), amelyik az említett redoxirendszerrel érintkezve felveszi annak a potenciálját, és ennek az redoxpotenciálnak az értékét egy referencia elektródhoz viszonyítva mérik és millivoltban (mV) fejezik ki.

Az automata vegyszeradagoló berendezés a mért értékek alapján határozzák meg a beadagolandó vegyszerek mennyiségét és adagoló szivattyúk segítségével végzik el a vegyszerek medencevízbe juttatását. Az adagoló szivattyúk a felépítésüket tekintve két különböző kialakítású lehet: perisztaltikus és membrános adagoló.

Magánmedencék esetében a perisztaltikus adagoló az elterjedtebb az egyszerű felépítése és a viszonylag egyszerű üzemeltetése miatt.

A tömlőszivattyúk perisztaltikus elven működő térfogat-kiszorításos szivattyúk csoportjába tartoznak. Működési alapjuk a tömlő váltakozó összenyomása, majd eredeti formájának visszanyerése. A tömlőt a rotoron lévő görgők teljesen összenyomják, majd a rotor forgása által az összenyomott tömlőben lévő közeget a görgők a rotor forgásának irányába tolják.

Amint a görgő a tömlőn tovább gördül a tömlő rugalmasságánál fogva igyekszik visszanyerni eredeti alakját és ezáltal a tömlő belsejében vákuumot képez. Az így előállított vákuum lehetővé teszi a szállított közeg beszívását a tömlőbe. A tömlőbe jutott anyagot a következő görgő továbbítja a rotor forgásának irányába. A tömlő általában műanyag házban helyezkedik el. A speciális kenőanyag csökkenti a súrlódást és elvezeti a működéskor keletkezett hő egy részét is. A tömlőszivattyúk önfelszívók.

Az uszodai vegyszeradagoló berendezések ugyan automata működésűek, de ez nem azt jelenti, hogy felügyelet nélkül üzemeltethetőek. Rendszeres karbantartást, időszakos felügyeletet igényelnek.

Üzemszerű karbantartások alkalmával a következő munkafolyamatokat kell elvégezni:

Elektródák kalibrálása, munkacsövek és görgők vizsgálata/cseréje, injektorok tisztítása.

Heti rendszerességgel kézi méréssel is kell ellenőrizni a víz pH értékét és szabadklór tartalmát, hogy megbizonyosodjunk a vegyszeradagoló berendezésünk megfelelő működéséről.